Ilyen volt – Az élet játék 2023 élménykonferencia
2023. november 24-25-én Révkomáromban megvalósult az idei élménykonferenciánk. Felemelő élményekkel, inspiráló találkozásokkal teli két nap volt, ahol nem csak a résztvevők, hanem mi magunk is nagyon sok lelki erőt kaptunk a rengeteg tudás mellett.
A célokról
Idén először vágtunk bele, hogy két napos konferenciát szervezzünk – nem kevés vívódás, mérlegelés és oda-vissza érvelés vezetett odáig, míg beleálltunk. S milyen jól döntöttünk. Végignéztük a tavalyi visszajelzéseket, a hétvége vs hétköznap szempontokat, a korábbi szokásainkat (hogy például november 17-hez igazítjuk a dátumot), és döntöttünk. Szerettünk volna affelé tovább lépni, hogy a konferenciánk egy olyan programmá nője ki magát, ahol nem csak egy „pillananyi” találkozásra van lehetőség, hanem az elejétől a végéig is meg lehet építeni egy folyamatot. Ugyanakkor szabadságot hagyni arra is, hogyha valaki csak napijeggyel tud részt venni, felvállalva ezzel az is, hogy nem egy és ugyanaz a csoport megy végig a két napi folyamaton, hanem lesz jövés-menés, cserélődés. Utólag nézve ennek inkább az előnyét érzékeltük, mindkét nap megtelt, de voltak olyanok is jócskán, akik végigcsinálták az egész két napnyi folyamatot.
Nagyon fontos cél volt mindig is, idén is, hogy valóban ÉLMÉNY legyen a konferencia minden eleme, ezért az összes meghívott előadóval és programtartóval igyekeztünk úgy szerződni, hogy interaktívvá teszik a saját programrészüket és úgy építik meg, hogy a résztvevők a saját valóságukhoz, szerepeikhez a lehető legközelebbi szinten tudnak dolgozni és saját élményű tapasztalásban van részük. Örömmel konstatáltuk, hogy ez sikerült, a műhelyek többségében voltak sajátélményű részek és hála Istennek a résztvevők felől a legtöbb visszajelzés erre érkezett idén is: milyen jó, hogy ez nem csak egy olyan konferencia, ahol valaki beszél, a többiek pedig hallgatnak, hanem mindannyian saját magunkon dolgozunk (még akkor is, amikor éppen egy valaki beszél).
A struktúráról
A konferencia programja idén is úgy épült fel, hogy egy napindító bemelegítés után egy nagyelőadás következett, utána pedig 5 különböző programból választhattak a résztvevők, ahol egyrészt különböző témák sorakoztak fel a stresszkezeléstől a digitális csalásokig terjedő skálán (akár tantárgyakhoz kötődően lehetett választani, akár a pedagógus/osztályfőnök/segítő szakember szerepünkhöz kötve lehetett priroizálni), másrészt pedig különböző műfajok között is az interaktív elemekkel megspékelt előadástól az önismereti alapokra épülő sajátélményű workshopig.
Nagyon fontos szerepe van ennek a felépítésnek és nagyon jól mutatja azt, ahogy a tanulásról gondolkodunk. Mindenekelőtt ráhangolódásként legyen valami művészet, éneklés és/vagy mozgás, mert az hoz minket, felnőtteket is (ugyanúgy, mint a gyerekeket) tanulásra kész állapotba. A reggel félálomban, egymást nem ismerő, helyüket kereső, néhol befelé forduló vagy megszeppent résztvevőkből néhány légzőgyakorlat és énekhang után mintha varázsütésre nyitott, motivált, lelkes, elégedett tagokból álló közösség változna. Hiszen együtt lélegzünk, hümmögünk, mozgunk, nevetünk, egymás szemébe nézünk. Hangfürdőzünk, egy ritmusra mozdulunk. Mi ez, ha nem csoda? Hála és köszönet a két csodás vezetőnknek, akik a reggeli ráhangolódást vezették: Szabó Tömöl Gabriellának és Papp Andrásnak.
A nagyelőadások szerepe egy nagyobb ívű elindítás, ahol már van helye az információknak, tudásátadásnak, meghökkentésnek, szemléletformálásnak is. Mindkét nagyelőadónk, Mérő László és Pál Feri is megadták azt a tartalmat, tudást és lendületet, amelyek már önmagukban is messzire vezetnének, de ennél még sokkal több lehetőséget nyújt az, hogyha van alkalmunk az itt szerzett új tudásokat reflektálni. Egy jó beszélgetés a kávészünetben, néhány óra, amikor másfelé vagyunk és van alkalma a tudásnak leülepedni, vagy jópár olyan élményekkel teli workshop, ahol több ponton visszatükröződhetett az a tudásanyag, amit a nagyelőadók, mint cölöpöket elhelyeztek a reggeli első előadás során. Aki kíváncsi Pál Feri előadásának a részletesebb tartalmára, olvassa el Ibos Emese írását a Napunk oldalán.
Harmadik lépésben legyen választék. Az után, hogy a nagyelőadók betettek a közösbe egy alap tartalmat, legyen lehetősége minden résztvevőnek saját magának választani, hogy miben szeretne fejlődni, mit szeretne megkóstolni. Nagyon nagy ereje van annak, hogy tulajdonképpen mindenki egy saját személyre szabott programot állít magának össze a jelentkezéssel, az alapján, hogy mire nyitott, mire kíváncsi, miben szeretne megerősödni (akik ott voltak Gyarmathy Éva előadásán, hallhatták, milyen motiváló ereje van annak egy diákcsoport esetében is, ha például a egy matematika felmérőben választhatnak, melyik feladatokat szeretnék megoldani – a választás szabadsága pont ugyanaz a mi esetünkben is).
Végezetül pedig, legyen lecsengetés. Záró nagycsoport. Péntek este nem volt, hiányzott is kicsit, szombaton megvalósult, találkozásokkal, elmeséléssel, csiviteléssel, meglepetéssel.
A résztvevőkről
Nagyon sokat beszélgettünk a konferencia szervezése során, hogy hogyan definiáljuk a rendezvényünk célcsoportját, mert hiszen ez azon túl, hogy a jól definiált célcsoport a professzionalitás alapja, mindent elmond arról is, hogy hogyan jussunk el azokhoz, akiket szeretnénk ott látni. Ez nem egy egyszerű kérdés, mert a szakmai hitvallásunk szerint MINDEN pedagógusnak szüksége lenne arra, hogy időről időre megmártózzon olyan szakmai feltöltődést kínáló eseményekben, mint például ez a konferencia. Ugyanakkor MINDENKIhez a legnehezebb eljutni, ezért talán úgy a legegyszerűbb megfogalmazni, hogy kiket szerettünk volna itt látni a rendezvényen, hogyha a missziónk egy részét vesszük alapul: akik „felelősséget vállalnak önmagukért és a környezetükért”. Igazából tehát azt mondhatjuk, hogy mindazon pedagógusoknak, segítő szakembereknek és szülőknek szólt ez a konferencia, akik elkötelezettek a saját fejlődésükért és nyitottak a nemformális módszertanra, alternatív oktatási megközelítésekre. Nyilván erősen dobogott a szívünk azért, hogy sok helyi és közeli pedagógussal találkozzunk, de amikor a jelentkezések beindultak és azt láttuk, hogy nagyon messziről is elutaznak és jönnek hozzánk, olyan távolságokból, amit remélni sem mertünk volna, nagyon megtisztelve éreztük magunkat.
Az első nap közel kétszázan voltunk, ebben középiskolás diákcsoportokkal, akik a jelen lévő tanárok által megfigyelt bemutató órán vettek részt. Volt olyan iskola, ahonnan 16 pedagógus érkezett egy helyről, voltak olyanok, akik tavaly egyedül jöttek, de idén már többen együtt, volt, aki csütörtök éjszaka fél egykor indult útnak, hogy tömegközlekedéssel ide tudjon érni és volt, aki az Egyesült Királyságból utazott haza. Nagy boldogság volt találkozni ezzel a sokszínűséggel, és azzal is, hogy a nyitott szív, ami közös volt nagyon sokunkban.
Az előadókról
Nagyon jó lenne ebben a bekezdésben egy rövid összefoglalót megosztani mind a 32 előadás, illetve workshop anyagából, amit sokféle okból nem tudunk megtenni (sokan kérdezték, hogy készülnek-e felvételek, erre az a válasz, hogy nem, legfőképpen azért, mert az itt-és-most élményt nem lehet egy felvételen megörökíteni, de jövőre majd kitalálunk valami jó megoldást arra, hogy legyen is felvétel, és az élmény is megmaradjon).
Aki szeretne belekóstolni az előadóink gondolatvilágába, nézze végig a programban szereplő ajánlókat vagy hallgasson bele az előadókkal készült spotify-beszélgetések gyűjteményébe itt.
A mindent körülölelő hangulatról és az élmények mélységéről
Nagyon sokan jöttek oda hozzánk a rendezvény alatt, és megtaláltak ezek a visszajelzések utána is, hogy itt valami olyan hangulat volt jelen, ami máshol nagyon kevés helyen található. Valami figyelmes, szeretetteljes, közvetlen, tiszteletet sugárzó. És többen kérdezték azt is, hogy hogyan csináljuk ezt? Azon túl persze, hogy mi magunk is ebben a szellemiségben dolgozunk együtt egymással. Ennek magyarázatát is a TANDEM missziójában érdemes keresni:
"Olyan világért dolgozunk, ahol az egyének felelősséget vállalnak önmagukért és a környezetükért. Minőségi és emberközpontú fejlesztő munkát végzünk, szívből jövően, támogató partnerségben.”
Minőségi „alapanyagokból” dolgozunk – kézműves szörpöt adunk egyedi tervezésű, kézzel rajzolt címkékkel. Színvonalas előadókat kérünk fel, hallgatva azokra az igényekre, amelyeket a résztvevői visszajelzések tükröznek, illetve ami az év során elvégzett munkánkban, tapasztalatunkban megmutatkozik. Támogató partnerségeket építünk a partnerszervezeteinkkel, megoldásorientáltan tekintünk a közben felmerülő problémákra, igyekszünk a lehető legtöbb igényt figyelembe venni. És követünk el hibákat, vannak tökéletlen és nem jól sikerült rész-folyamatok. Ezekkel szembenézünk, felírjuk, keressük a megoldást a jövőre nézve. És örülünk, hogy hibáztunk, mert hibázás nélkül nincs fejlődés.
Sokan jelezték vissza a workshopok vezetői közül, hogy nagy mélységekben, személyes megnyílásokkal zajlott a munka. Ami azt mutatja, hogy sikerült, amit megálmodtunk: a szervezők részéről egy olyan biztonságos és megtartó közeget tudtunk teremteni (sok-sok tervező munka és előkészítés árán), amelyben teret kapott az, hogy a résztvevők szembe merjenek nézni a saját igazi kihívásaikkal, és még akár meg is mutatni ezeket másoknak, felvállalva a sérülékenységüket. És egyben megteremtve az igazi kapcsolódások lehetőségét. Hatalmas hála érte és elismerés!
A dalra fakadó főosztályvezetőről
Minden jó, ha a vége jó – mondhatnánk, teljesen valid módon, mint sokan, akik nagy stresszben, hatalmas, heroikus teljesítményt nyújtva megvalósítanak nagyon nagy eseményeket, és jogosan várják azt a megkönnyebbülést, amikor sikeresen magunk mögött tudhatjuk a rendezvényt és a vele járó kihívásokat. Ha nem csapna meg annak a szele időnként menet közben, hogy jaj, nehogy vége legyen, mert akkor mit fogunk várni ezután. De itt, most a „vége jó” kifejezés nem erre vonatkozik. Hanem arra, hogy a sok élményt készítgetve arra igazán nem is gondoltunk, hogy még minket is érhet meglepetés. Hogy a VIP-listás vendégek közül utolsó pillanatban visszamondó Petőcz Kálmán főosztályvezető mégiscsak megérkezik (sőt, szinte váratlanul betoppan, egyáltalán nem azon az ajtó, ahol a résztvevőket vártuk volna), majd belevész az élmények forgatagába és a záró plenárisra a gitárjával érkezik meg. Mondván, hogy EZEN a rendezvényen nem hivatalos beszédet szeretne mondani, hanem megjelenne egy olyan szerepében, aki mindig is lenni szeretett volna, és előadna egy dalt, amiben Isten is szerepel, mert hogy ebben a házban, a Marianum Iskolaközpontban „Isten hozott” – felirat várja az érkezőket. És persze, vele énekel mindenki. A keretes szerkezet bezárul: énekkel kezdtünk, énekkel zárjuk, a jobbik részünk még egyszer, közösen megcsillan. Mi más ez, ha nem csoda. Nem is csoda, csak valami nagyon igazi találkozás. Szívtől szívig szóló, ahogy mindenek kezdetén megálmodtuk.
A program megvalósulását a Kisebbségi Kulturális Alap támogatta.
