Ilyen volt Az élet játék 2022 – élménykonferencia (nem csak) pedagógusoknak
November 17-én 70 fő részvételével, 20 előadó és workshoptartó közreműködésével és a TANDEM képzőivel, munkatársaival és önkéntesekkel kiegészült csapatával megvalósult az idei élménykonferenciánk. Pedagógusok, egyetemi hallgatók és különböző humán szakterületeken tevékenykedő szakemberek jöttek el Komáromba az ország legtávolabbi pontjairól, valamint Magyarországról is, hogy együtt töltsenek egy inspiráló, szívet-lelket megmozgató, találkozásokkal és közös tanulással teli napot, amely igazán mozgalmasra és színesre sikeredett hangos énekléssel, közös színházi élménnyel, oktatásügyről szóló beszélgetésekkel és nem utolsósorban önfeledt játékkal.
A rövid megnyitó után Molnár Emese, a Jamese zenekar énekese vezette a nagycsoportos bemelegítőt, ahol rövid légzőgyakorlatokkal érkezhettünk meg önmagunkhoz, majd pedig mindenkinek volt lehetősége megérezni és átélni az ének és zene összekapcsoló erejét – zengett három szólamban, improvizációs betétekkel a Komáromi kisleány.
Ez után a színpadon köszönthettük Pál Ferit, a lendületes előadásmódjáról ismert mentálhigiénés szakembert, előadót. Ez alkalommal az okoseszköz-használatról szóló előadását hallgathatta meg a közönség, amelyben a kütyüzés csalóka vigasztaló hatásától a függőségünkkel és gyerekekre gyakorolt bántalmazó viselkedéssel kapcsolatos szándékos vakságunkig vezette el a közös gondolkodást. Az előadásában idézett a legfrissebb, még nem publikált magyar kutatásokból, kiemelte az önismereti munka fontosságát és olyan adatokkal konfrontálta a hallgatóságot, amelyekből reményeink szerint egyértelmű, azonnali cselekedetek fakadnak majd az erőteljes tükörbe nézés mellett.
A nyitóelőadás után a résztvevők kiscsoportos workshopokon folytatták a közös munkát, emellett pedig lehetőségük nyílt egy-egy próbamentorálásra is, a komáromi Regionális Pedagógustámogató Mentorközpont munkatársai jóvoltából.
Az ebédszünet után szintén a kiscsoportos munkaformával zajlott a rendezvény, öt párhuzamos program közül választhattak a résztvevők, két idősávban. Ezek között pedig a találkozások és kötetlen beszélgetések mellett kitekintettünk a Magyarországi kollégáink nehéz helyzetésre is: a résztvevők egy közös fotó keretében fejezték ki szolidaritásukat. Ezzel a kis gesztussal szeretnénk melléjük állni és kifejezni, hogy velük vagyunk és kívánjuk nekik, hogy mielőbb méltó körülmények között, megfelelő szakmai autoritással és szabadsággal folytathassák munkájukat.
A délutáni workshopok után egy rövid közös zárás következett, ezt követően pedig átadtuk a színpadot a City Reboot polgári társulás produkciójának: Szabó Viktor, Culka Ottó és Olasz István színpadi játékával kutakodhattuk az után, hogy De mi lett a nővel? Az intenzív egész napos munka után jól esett a konferencia közösségének belefeledkezni Irina Bikulina történetébe és átadni magunkat a kacagásnak, néhol pedig a megrendülésnek.
Sokszínű, sírós-nevetős, éneklős és játszós, könnyed és mégis tartalmas. Ilyen volt ez nap mesével, zenével, alkotással, jóízű és távolba mutató beszélgetésekkel. A konferencia stábjának nevében köszönjük mindazok jelenlétét, akik eljöttek és részt vettek a műhelyeken, hiszen ez által tették hozzá a saját részüket mindahhoz, ami a nap folyamán megszületett. Számunkra rendkívül inspiráló volt látni az éneklő tömeget, részt venni egy pillanat erejéig, hogy kiállunk magunkért és másokért. Belehallgatni beszélgetésekbe, megismerni mások módszereit, de akár csak egy szemkontaktus erejéig találkozni Önökkel, Veletek, hiszen a mi munkánk legnagyobb értékelése az, ha elégedett pedagógusokat, leendő pedagógusokat látunk. Bátran állíthatjuk, hogy minden olyan kis körben, amelybe leültünk a nap folyamán játszani vagy beszélgetni, létrejött az, amit a konferencia mottójában a kezdetek kezdetén megálmodtunk: a jelenlét megtartó ereje.
Hála és köszönet ezért mindenkinek, aki hozzátette a saját tudását, mondanivalóját, erejét, hitét, figyelmét, jelenlétét.
A program a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával valósult meg.